Szophoklész az ókori görög dráma egyik legnagyobb alakja volt, akinek élete a Kr. e. 5. századi Athén virágzó szellemi világához kötődött. Jómódú családban született, kiváló nevelést kapott, fiatalon már kiemelkedett tehetségével, és nemcsak költőként, hanem közéleti emberként is fontos szerepet vállalt. Hosszú élete során számos tragédiát alkotott, és művészetével döntően formálta tovább a görög színjátszást: újításai révén gazdagabbá, összetettebbé tette a drámai szerkezetet, finomította a szereplők közötti feszültséget, és mélyebb emberi léptéket adott a színpadnak. Műveinek középpontjában gyakran a sors, a felelősség, a törvény és az erkölcsi döntés áll, valamint az a fájdalmas tapasztalat, hogy az ember sokszor saját igazsága és a nagyobb rend között őrlődik. E témák ma is meglepően elevenek, hiszen a lelkiismeret, a hatalommal való szembenállás, a becsület ára és a személyes veszteség kérdései a jelen olvasóit is megszólítják. Szophoklész jelentősége abban rejlik, hogy műveiben az emberi méltóságot és sebezhetőséget egyszerre mutatta meg, s ezzel időtálló mintát teremtett a tragikus hősről. Azoknak ajánlható különösen, akik az emberi jellem mélységei, az erkölcsi dilemmák és a klasszikus dráma örök ereje iránt érdeklődnek.